Ezúttal injekcióban. Röviden: jó volt, gyors volt, kellemetlen volt.
Bővebben pedig:
Reggel 8 óra előtt érkeztem a kórházba, bejelentkeztem, megkerestem az osztályt, majd máris akadályba ütközve kértem segítséget, mert nem tudtam, hova is kell mennem pontosan. Egy orvostól kérdeztem meg, aki ugyan nem tudta megmondani, de hívott segítséget (!!), aki megmutatta az infúziós szobát. Kényelmesen elhelyezkedtem, és elkezdtem alaposan izgulni. Mert mégiscsak új hely, új emberek, és ilyen hasba-szuri sem volt még… 😬
8 órakor megérkezett az SM nővér, aki végtelenül kedves volt velem (és mindenkivel az infúziós szobában). 🥰 Elkérte a vérvétel leletet, megkereste az orvosomat, aki aztán odajött hozzám, és miután nem volt kérdésem, a leletem tökéletes, már mehetett is a szuri nyugodtan. Az izgulás a tetőfokára hágott… 😱 Ekkor megkaptam az előkészítő tablettákat (antihisztamin, paracetamol, Medrol), bevettem, és elkezdődött a várakozás. Az előírt idő letelte után (kb. 30 perc) pedig megkaptam az injekciót. Igazság szerint annyira tartottam az egésztől, hogy nem is mertem odanézni. Amikor elkezdett feszíteni kiderült, hogy már a fele bent van. Az SM nővér lassított, vagyis többet meg-megállt, hagyott kicsit szokni a feszítést.
8:50-re meg is kaptam a teljes mennyiséget (kb. 10 perc), majd elkezdődött a kötelező 1 órás várakozás (megfigyelés). Ezalatt végre tudtam olvasni, hiszen elmúlt a már-már rettegésbe forduló izgulás, megszűnt a feszültség (vagyis lement a hasamba…), szinte teljesen megnyugodtam. 🥵
10 órakor már a főbejáraton bandukoltam kifelé. 🚶🏻♀️A hasamban a feszítő érzés megmaradt ugyan (aznap és még másnap-, harmadnap is), de a lelkem teljesen megnyugodott. Mert most már biztosan tudtam, hogy jó helyen vagyok. 😊
Itt egy vagyok a sok közül, nem vagyok „nehéz eset”, nem vagyok olyan személy, aki „rontja a statisztikákat”, és akivel találkoztam és beszéltem, mindenki kedves-, és segítőkész volt. Ami pedig a legfontosabb számomra, itt senki nem kiabált velem semmiért, sőt, az orvos ajtaja előtt sem várattak ácsorogva 10 percet (megjegyzem, ez adta meg a végső lökést a meneküléshez…). A kórház messze van, de nagyon megéri oda elmenni. 🙏🏻
Tapasztalataim:
🔴Az injekció beadásának helye még ma is feszít/csíp (harmadik nap), de egyre kevésbé érzem kellemetlennek. A beadás napján, amint hazaértem, elkezdtem jegelni (hűtőben hűtött -nem fagyasztott- jégzselével), és ezt tettem másnap is, amikor kezdett kellemetlen lenni.
🟢Pozitív tapasztalat, hogy a beadás napján hazajöttem tömegközlekedéssel (2 óra utazás), és ugyan elfáradtam, de haza tudtam jönni, míg infúzió után erre képtelen voltam, pedig akkor „csak” 45 perc volt az út.
🟢Pozitív tapasztalat, hogy nem voltak beadási allergiás reakciók, mint az infúziónál (nem viszketett sehol, nem kapart a torkom, sem semmi egyéb nem történt). Ezért aztán nem kellett külön antihisztamin infúziót kapnom, mint korábban szinte minden alkalommal.
🟢Pozitív tapasztalat a tablettában kapott 100 mg Medrol, ami nem készítette ki a gyomromat, ezért nem kellett infúzióban gyomorvédőt kapnom, mint korábban minden alkalommal (hozzátartozik, hogy itthon felkészültem rendesen, vettem be gyomorfekély esetére alkalmazandó kapszulát, de ezt eddig is megtettem, csak eddig kevés volt).
A fentiek tükrében nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ezentúl inkább injekcióban szeretném megkapni az Ocrevust.